2014. június 30., hétfő

A legjobb konzulens

Ismeritek a viccet a legjobb konzulensről?
Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén. Arra megy a Róka és megkérdi:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Írom a diplomadolgozatomat.
- Na és miből írod?
- Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Ne hülyéskedj Nyuszika! De te ehhez mit sem értesz!
- Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom.
Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból és fejvesztve elrohan. Nyuszika előjön és folytatja az írást. Arra megy a Farkas:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Írom a diplomámat.
- És miből?
- Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Na ne nevettess, te ehhez nem értesz!
- Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom!
Be is mennek a bokorba. Nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. Nyuszika folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve:
- Mit gépelsz Nyuszika?
- Írom a diplomámat.
- És milyen témából?
- Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem érthetsz!
- Ha nem hiszed, gyere be velem a bokorba, megmutatom, milyen profi vagyok.
Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve a bozótból s elszalad. Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán:
- Látod Nyuszika, nem megmondtam! Nem az a lényeg, hogy miből írod a diplomádat, hanem, hogy ki a konzulensed!
Én pontosan úgy éreztem a témavezetőmmel kapcsolatban... Már a legelső félévben a legelső óráján éreztem, hogy "ezt a nőt én nagyon bírom" tetszik amit mond, ami tetszik neki, ahogy gondolkodik... az első félévem legelső egyetemi vizsgáját nála tettem le... december 23-án, üres egyetem, az épületben úgy öten lehettünk a portással, és a folyosón várakozó férjével együtt, de már akkor lehetséges szakdolgozat témákról beszélgettünk... A tény, hogy már akkor tudtam miről szeretnék írni (na jó, tudtam már akkor is, amikor jelentkeztem), sokat segíthetett a megítélésemen :-), így amikor ténylegesen eljött a témavezető és téma választás ideje nem volt kétséges, hogy őt kérem fel. Végig rendkívül szerencsésnek éreztem magam, hogy találtam olyasvalakit, aki nemcsak, hogy hagyta, hogy egy szokatlan témáról írjak, de lelkesedett, és a legmesszebb menőkig támogatott. Vakon bízok a véleményében...
Mindkettőnket meglepetésként ért, amikor az opponensem darabjaira cincálta szét a dolgozatomat, de Larisa nem hagyta, hogy magamba zuhanjak, vagy szétessek, hanem összeszedte az önérzetem darabjait, és jól felkészített arra, hogyan védjem meg... Jó, persze ha akadállyal, ellenkezéssel szemben találom magam, a legtöbb esetbe buldózer módba kapcsolok... így a konzultációra kutatási eredményekkel, kisebbfajta felmérési eredményekkel, bizonyos kérdésekre kész válaszokkal mentem, és ez talán segített a helyzetemen, de mindemellé kaptam jó adag bíztatást, egy rakás olvasnivalót, végiggondolandó pontokat, weboldalakat, iránymutatást.
Végül sikerült megvédenem a szakdolgozatomat, nem is akármilyen eredménnyel, úgy, hogy azt egy darabig nem felejtik el, de őszintén szólva Larisa nélkül nem ment volna.nem volt tehát kérdés, hogy "búcsú ajándékként" (szigorúan miután minden hivatalos dolog lezajlott) kötött ajándékot kap tőlem. Nem volt egyszerű kitalálni mi is legyen az, mert igazán nem az a habos-babos-csipkekendős típus, arra meg nem volt idő, hogy valami kézzel festett kézzel font valamit készítsek, ahol a fonal viheti a prímet. 
Visszatértem tehát nagy kedvencemhez a Spektrum kendőhöz, ami jó megoldásnak tűnt. A készleteimben lapuló Drops Delight fonalat és szürke Drops alpacát választottam hozzá (rendben beismerem, tartok pár delightot, és szürke alpacát a készleteimben direkt arra az esetre, ha rámtör a színátmenetes-csíkos köthetnék). Az utolsó vizsgám után kezdtem el, és az államvizsgára készülés szüneteiben, meg a vonaton, és a buszon, és még a metróban is, meg ki tudja még hol épp idejében (vagyis az után kicsivel) elkészült... Blokkolás után még nyirkosan csomagoltam be (így legalább egy extra utat spórolva magamnak)... remélem tetszik
Ahogy azt is remélem, büszke lehetett rám, és hogy lesz még lehetőségünk együtt dolgozni. Larisa, köszönöm. Egyike voltál azoknak, akik ezt az elmúlt három évet felejthetetlenné tetted. 
Tények:
Minta: Drops Spektrum
Fonal: Drops Delight 3 gombolyag
Drops Alpaca 4 gombolyag
Változtatás: hetvenvalahány sornyi lustakötéses csíkkal kezdtem, majd ennek az oldalára szedtem fel a szemeket, és a két oldalon 3-3 szemes lustakötéses csík biztosítja, hogy ne pöndörödjön...

2014. június 8., vasárnap

Tinédzser

Hivatalos. Ma 13 éves. A tinédzser. Annak összes bajával és boldogságával.

13 éve amikor egy új jövevényt vártam, tudtam, hogy akárki, akármilyen is lesz, teljes szívemből szeretni fogom.
Arról viszont fogalmam sem volt, hogy olyan kihívásokat állít elém, amikről ma sem tudom, hogy meg tudok-e nekik felelni vagy sem. Nem egy "könnyű" gyerek, az biztos.
De azt sem tudtam, hogy megmutatja nekem, milyen egy igazi szeretettel teli szív. Akiből olyan kamasz lesz, aki az utcán odaadná a lábáról a cipőt. Aki a nehezen megkeresett/összegyűjtött pénzét egy pillanat alatt feláldozza. Aki a saját javáról egy pillanat alatt lemond. Aki órákon keresztül tanulja velem, kérdezgeti a hindu istenek nevét.Aki átsegít a legkegyetlenebb vizsgaidőszakon. Aki megszámlálhatatlan kannányi teát főz, sőt, vacsorát készít ha kell. Aki szemrebbenés nélkül elvisel engem, aki egy hang nélkül tűrte az elmúlt hetekben, ha arra kértem csendben maradjon a szobájában.
Aki a mai napig nem tartja cikinek, ha az utcán megfogom a kezét, vagy elkísérem az iskolába. Aki az ágyam mellett ül, a kezemet fogva, ha beteg vagyok.
Maradj ilyennek.
Isten Éltessen. De jó sokáig!